“Aki óvodásokkal dolgozott 24 évet, az mindent tud a rock’n'rollról!”
interjú Feyér Laurával, Petruska és a Twentees menedzserével
Feyér Laura valószínűleg az egyetlen ember itthon, aki a Majdnem Híres Rocksuli összes képzését elvégezte. Óvónőként csöppent a zeneiparba, hihetetlen céltudatossággal és határozottsággal. Emiatt rengetegen megkeresték már, hogy dolgozzanak együtt, de saját bevallása szerint nagyon válogatós, fontos, hogy szeresse az adott előadó zenéjét és emberileg is jól kijöjjenek. Véleménye szerint szerencsés dolog, hogyha a menedzser a legnagyobb rajongója az adott zenekarnak, mert csak így tudja igazán szívvel, lélekkel végezni a munkáját.
Laura pályafutása egészen különleges, tele váratlan fordulatokkal. Három évvel ezelőtt egy tíz órás főállás mellett vágott bele a menedzsmenti feladatokba Petruska mellett, mára közel húsz zenekarral dolgozik együtt – pedig egészen távolinak tűnő területről érkezett a zeneiparba. Laura mindent megtett azért, hogy valóra váltsa az álmát. Az elmúlt négy évben szinte minden szabadidejét és pénzét képzésekre és tanulásra szánta, nyaralás helyett inkább a fesztiválokon (Sziget fesztivál és Veszprémi Utcazene Fesztivál) vállalt babysitteri munkát, például az Európa színpadon, Nagy Utcaszínház mellett és az A38 Sátorban, emellett pedig turnémenedzserként is folyamatosan kíséri Petruskát az ország különböző pontjaira.
Mivel foglalkoztál azelőtt, hogy belekerültél ebbe a közegbe?
Több, mint két évtizeden át dolgoztam gyerekekkel. Persze elsőre meglepte az embereket az, hogy mit keres egy óvónő a zeneiparban. Sokan nem értették, hogy ebből a szakmából miért akar valaki zenészek mellett dolgozni, pedig a kettő nem is áll olyan távol egymástól. Tapasztalatból mondom, hogy sokszor jól jön a pszichológiai és pedagógiai tudásom az általam menedzselt zenekaroknál, akikért tűzbe tenném a kezemet. Podlovics Petivel (Ivan& The Parazol, Little G. Weevil, Ripoff Raskolnikov és az Európa Kiadó menedzsere – a szerk.) beszélgettem hosszasan a Sziget fesztiválon, aki így fogalmazott; “Aki óvodásokkal dolgozott 24 évet, az mindent tud a rock’n’rollról!”
Hogyan kerültél a Majdnem Híresbe?
Szabó Zsolttal – aki szintén itt végzett és ma már a Halott Pénz turnémenedzsere, illetve színpadmesterként is tevékenykedik a legnagyobb hazai fesztiválokon- sokat értekeztünk arról, hogy be kellene iratkoznom, de sajnos későn kaptam észbe és már lecsúsztam a felvételiről. Zsolti viszont arra buzdított, hogy ennek ellenére mindenképpen próbáljak meg bekerülni. Így is tettem és nem sokkal ezután már ott ültem az első órán.
Mi az, amit a Majdnem Híresnek köszönhetsz?
Az első szigetes gyakornoki munkámat az Európa színpadnál, ahol rengeteget tanultam és nap mint nap új tapasztalatokat szereztem. Én nagyon szeretem ezeket a babysitter munkákat, mert azon kívül, hogy rengeteg új embert meg lehet ismerni, mindig meg kell oldani valamit, ami számomra hatalmas nagy kihívás. Fontos az is, hogy egy osztályba kerültünk Balázs Konráddal (a Twentees frontembere – szerk.) , akivel szoros barátságot kötöttünk és ma már én vagyok a zenekar menedzsere.
Mi volt az egyik legnagyobb fordulópont a karrieredben?
Az Eastaste-nél eltöltött három hónapos szakmai gyakorlatom. Nagyon sokat köszönhetek Somló Daniéknak, akik bizalmat szavaztak nekem. Akkoriban futott egy nagyobb Coca-Cola kampány, aminek keretein belül az volt a feladatom, hogy zenekarokat, menedzsereket kutassak fel, akinek végül személyesen adtam át a nevükkel fémjelzett kólás ajándékot. Nagyon élveztem ezt a fajta pörgős munkát, napi szinten rengeteg embert ismertem meg. Ráadásul pár hónap alatt a telefonomba került a fél hazai zeneipar telefonszáma, illetve sokan megjegyezték a nevemet a rövid találkozások után.
Kikkel dolgozol együtt a hétköznapokban?
Elsősorban Petruska és a Twentees menedzsere vagyok tavaly ősztől már főállásban. Ők a két fő szál, illetve egy ideje együttműködöm Kálnási Anikóval ( Szeder, Tompos Kátya, Cserpes Laura menedzsere – szerk.) és Balogh Zsolttal ( KO Records – szerk.) is, mindkettőjüknél a bookingban segítek be. Ezen kívül pedig pár napja kaptam egy izgalmas, új feladatot is egy olyan menedzsertől, aki nagyon régóta ezt csinálja, reményeink szerint ez egy gyümölcsöző és hosszútávú közös munka lesz. Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha menedzser leszek, nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy tartogatott nekem egy ilyen gyönyörű ajándékot!
Szöveg: Vígh Anna, Fotó: Katona Eszti