Az undergroundtól egészen a Green Day-ig

Interjú Holler Franciskával

 

Milyen közegből kerültél a Majdnem Híresbe?

A suli kezdete előtt a hazai undergroundban mocorogtam és leginkább koncertszervezéssel foglalkoztam. Ezen kívül elkezdtem a FLATBAND-del dolgozni, akikkel a mai napig együtt tapossuk a zeneipar világát.

 

Miért jelentkeztél a zenei menedzser képzésre?

Mindenféleképpen szerettem volna tovább fejleszteni a szakmai tudásomat. Elvégeztem egy rendezvényszervezői sulit, ami után Tóth Gergő (Supermanagement – a szerk.) tanácsára jelentkeztem, ami életem egyik legjobb döntése volt!

 

Mit adott neked a képzés?

Egy sokkal átfogóbb tudást az egész szakma működéséről. Hasznos praktikákat tanultam, hogy miként könnyítsem meg a saját munkám, illetve dolgozhattam a Mamazone Kiadónál, a Volt Fesztiválon és a Sziget Fesztiválon is, mint gyakornok.

 

Milyen gyakornoki pozíciód volt a Szigeten?

Én az Európa Színpadon dolgoztam Náray Marci alatt, mint band care. A band care gondoskodik a zenekarról megegyezés szerint vagy a Budapestre való vagy a fesztivál területére érkezése pillanatától.Parkolási helyet egyeztet, megmutatja backstageben a zenekar öltőzőjét vagy egyszerűen csak a wifi jelszót. A catering sátorba kíséri a zenekart, napi időbeosztást egyeztet és gondoskodik arról, hogy a fellépő a legkomfortosabban érezze magát az itt tartózkodása ideje alatt.

Nálunk az Európa színpadnál az irodában és backstageben nagy jelekkel ki volt írva, hogy NO Moshpit, NO Wall of Death és semmi olyan tevékenységre ne hívják fel a fellépők a közönséget, ami fizikai balesethez vezethetne. A 2016-os stage headliner egész hétre lebontva a John Coffey volt, akikkel együtt dolgozhattam. A srácok egy hatalmas bulit toltak le, a színpad előtti többezres rét teljesen megtelt, mivel a zenekar épp búcsúturnén volt, ezért méginkább 200%-on pörgött a koncert. Az énekes ebben a felhevült állapotban többször is beugrott a közönség közé, ahol az egész rétet megmozgatva több ezer embert vett rá a wall of death-re, az egész rét körbe-körbe futott a circle pit alatt és még sorolhatnám. Életem egyik leghatalmasabb élményét nyújtották és mondhatom, hogy több Szigetes szervező is tátott szájjal nézte végig a koncertjüket, de a végén mégis együtt tudtunk azon nevetni, hogy a létező összes szabályt megszegte a zenekar :D

 

Mivel foglalkozol most?

Jelenleg négy zenekarral foglalkozom, mint turnémanager/manager (Fran Palermo, SVNSEAS, Patikadomb, FLATBAND), emellett pedig a Kuplungban dolgozom, mint programszervező. Mindezek mellett a Budapest Promoter csapatát is erősítem, akiknek köszönhetően életem egyik legnagyobb élményén vehettem részt – a Green Day zenekarnak dolgozhattam, amikor Budapesten jártak!

 

Mit csinál ilyenkor egy bandcare?

Kíséri az együttest az ittartózkodása során. Ilyenkor én megyek ki eléjük a reptérre, közvetítem a kívánságaikat a szervezőség fele, segítek megoldani az esetleges problémákat. Ezek egyébként nagyon változatosak tudnak lenni, a passok felvételétől egészen odáig, hogy csoki kell, most, azonnal. Igazából egyfajta híd vagyok az előadó és mindenki más között, ott vagyok velük a hotelben a be- és kicsekkoláskor, a backstageben a koncert alatt, kísérem őket vacsorázni. Ez egy nagyon összetett feladat, nagyon megtisztelő, de egyben rettentő fárasztó is. Egy ilyen napon akár tizenórákat is dolgoznom kell.

 

Mire vagy a legbüszkébb?

Hogy részt vehettem az első Petőfi Zenei Díjtadón, mint bandcare, majd utána idén is visszahívtak a csapatba. Rengeteg új embert ismertem meg és sok új barátot szereztem. Fantasztikus volt látni, hogy egy ekkora szabású produkció hogyan is épül fel teljes egészében – a TV-s próbáktól kezdve, a nomináltak bemutatásán és a fellépések lebonyolításán át, az extra látványelemek beépüléséig a showba. Ez tipikusan a „minden másodperc számít” lebonyolítás volt, ami hatalmas csapatmunkát igényelt, de azt mondhatom, hogy remekül sikerült mindkét évben! Külön érdekesség, hogy a Fran Palermo a nomináltak soraiban volt 2016- ban és 2017-ben is, így a “kellemeset a hasznossal” mondás különösen igaznak bizonyult.

 

Mit köszönhetsz az MHRS-nek?

A háttértudást, amit megtanulhattam a képzés alatt, illetve azt a lehetőséget, hogy rengeteg szuper embert ismerhettem meg általuk, akikkel dolgozhattam és fogok dolgozni a jövőben.

 

Hallgatók

  • “Sokkal jobb, mint amire számítottam, tele vagyok ötletekkel és elképzelésekkel.”

    Márta Judit úgy kezdte el az MHRS könnyűzenei menedzser képzését, hogy minden szerepkörben el tudta magát képzelni, kivéve menedzserként. Ma, a THe pUnch zenekar menedzsereként folyamatosan szervez és intézkedik, miközben hatalmas mosollyal az arcán mesél a zenekarral való munkájáról. Hogyan mentek az első lépések és hogyan lehet bekapcsolódni egy működő zenekar véráramlatába menedzserként? Erről beszélgettünk…

  • „Ha már zenekar vagyunk, tegyünk úgy, mintha mi lennénk a Coldplay”

    Balázs Konrád idén fejezte be második képzését a Majdnem Híres Rocksuliban. Zenekara, a Twentees ügyeinek az intézése közben azonban a legtöbb „leckét” a saját bőrén is megtapasztalta már, a tanultaknak köszönhetően pedig egyre tudatosabban tud építkezni zenekarával: a kezdeti visszautasítások után jöttek az „igen” e-mailek, a Boldogság Kht. mellett pedig több daluk is rendszeresen pörög…

  • „Mindig viselkedj úgy, mintha vérprofi lennél”

    Domonkos Lívia nem mindennapi úton csöppent a zeneiparba: tehetségkutatón induló édesanyjának segített elsőként, majd végképp magába szippantotta a zenei világ. Livi szeptemberben kapta kézhez könnyűzenei menedzser bizonyítványát, elsősorban social media vonalon mozog otthonosan, de már dolgozott a VOLT fesztiválon band carként, jelenleg pedig a Jáde Nyúl útjait egyengeti.     „Úgy kezdődött, hogy anyukám énekesnő…