“Mindig van egyfajta cinkosság a Majdnem Híresek között”
Interjú Nagy Kátyával, aki a média és a zeneipar közös halmazában dolgozik: 2017. március óta a Quimby menedzsment csapatát erősíti sajtósként, de emellet a twentees és Képzelt város zenekarokkal, Szilárddal, az Aranyakkord projekttel, valamint a New Beattel is együttműködik sajtósként. Elmesélte, hogyan jutott el idáig.
Mivel foglalkoztál az MHRS előtt?
Az MHRS-t a főiskola utolsó évében kezdtem el, de mellette már régóta írtam különböző lapokba, elsősorban ifjúsági portáloknak és lapoknak (például ős DUE-sként megjártam a Tallózót, a DUE Rádiót, de videókat is csináltunk, sokáig írtam és szerkesztettem a FÉLonline-t). Kb. mióta az eszemet tudom az újságírás érdekel, így mióta gyerekként átestem azon, hogyha állatorvos babám volt, akkor az, ha fogorvos pedig az szerettem volna lenni, tulajdonképpen mindig az újságírás vagy a média valamelyik ága (újságírás, videós riporterkedés) vonzott és ott kerestem a lehetőségeket.
A gimi végén médiából érettségiztem, volt ott egy nagyon jó tanárom, akinek a hatására elkezdett érdekelni a filmes világ, így végül a kommunikáció szak mellett beadtam szabad bölcsészetre is, filmkritikákat szerettem volna írni. Végül ide vettek fel és ironikus módon éppen azóta nem írtam egy darab filmkritikát sem, hogy elkezdtem a film szakot. A zene szeretete viszont sosem kopott ki…
Miért jelentkeztél?
Egyszer egy ismerősöm ajánlotta a Majdnem Híres című filmet, mert én jutottam a főszereplőről az eszébe, ezért megnéztem. Egyből elvarázsolt a film, a dalok, az egész világ, amit bemutatott és minél többet szerettem volna róla megtudni. Így találtam rá neten a Majdnem Híres Rocksulira, ami akkor még újságíró képzés volt és mivel én még vidéken élő gimnazista voltam nem is jelentkezhettem rá, viszont „elmentettem”, hogyha Pesten tanulok majd jelentkezhessek. Végül egy rövid külföldi kitérő után, 2013-ban kezdtem el a sulit. A zene nálam mindig első helyen állt és szerettem volna járatos lenni a zeneiparban, zenei újságíróként tevékenykedni, sőt, akkoriban még a fesztiválszervezéssel is kacérkodtam gondolatban…
Mit tanultál ott, mit adott neked?
Maga a képzés kinyitotta a függönyöket, beleláthattunk abba, hogy is működik a zeneipar, mik zajlanak úgymond a színfalak mögött, mennyi ember munkája kell ahhoz, hogy egy produkció jól menjen. Nagyon sok vendégelőadónk is volt, akik őszintén beszéltek a munkájukról, nekem az egyik kedvencem az volt, amikor Rusz Andris beszélt arról, hogyan jött a Konzervzene ötlete. A konkrét képzésen túl pedig rengeteg tapasztalatot, gyakorlatot és konkrét munkát is köszönhetek a sulinak, a mai napig is, kezdve ott, hogy az első gyakornoki helyeim a Presscode és a Képzelt Város voltak (a zenekar gitárosa csoporttársam volt).
Mivel foglalkozol most?
Húh, nagyon sok mindennel, egyszerre! 2017. márciusa óta a Quimby menedzsmentjét erősítem, sajtósként, ami számomra a világ legjobb dolga, ami csak történhetett velem. Emellett a kezdetek óta dolgozom a Képzelt Várossal, sajtózom a twentees-t (ami egy ízig-vérig MHRS menedzsment) és koncerteket a New Beatnek. Emellett több helyre dolgozom be szövegíróként, a Szeretlek Magyarországnál pedig account manager vagyok. Nagyon szeretem mindegyiket, élvezem, hogy különféle oldalaimat élhetem ki mindegyik feladatnál és olyan előadókkal dolgozhatok, akiknek kvázi rajongója is vagyok.
Mit köszönhetsz az MHRS-nek?
Rengeteg mindent, tulajdonképpen azt, ahol most vagyok, mindent a sulinak köszönhetek. A mai napig, ha kérdésem van, tudom, hogy fordulhatok a tanáraimhoz, és ha elbizonytalanodtam, bátorítást is kaptam onnan és ha olyan feladatot láttak, amiről azt gondolták, hogy nekem való, akkor ajánlottak, több munkámat is köszönhetem annak, hogy bíztak bennem.
Nem is beszélve a rengeteg emberről, akiket megismertem az évek során és arról a kvázi közösségről, amit az MHRS diákok alkotnak. Gyakran, még ha nem is találkoztunk korábban, de kiderül, hogy mindketten odajártuk, máris van egyfajta cinkosság a volt diákok között, akik szívesen dolgoznak együtt és általában segítik egymást. De nagyon sok barátot is megismertem itt, szóval rengeteget köszönhetek az MHRS-nek!
Szöveg: Vígh Anna, Fotó: első kép – Réz György, továbbiak – Pozsonyi Roland
Legyél Te is Majdnem Híres!
Bővebb információ a Majdnem Híres képzésről