Úton-útfélen

– interjú a Blahalouisiana zenekarral és turnémenedzserükkel Nagy Gergővel

A turnémenedzser sok esetben egy összekötő kapocsként működik a zenekar és az általános menedzser között, ő az, aki a legtöbb időt tölti a bandával, miközben eléggé érti a koncertezés és az úton levés minden rezdülését, jól osztja be az időt és ideális esetben, tudja milyen üdítő várja a művészt a koncert után. Nagy Gergő, volt MHRS hallgató idén egy éve kíséri turnémenedzserként a Blahalouisianat, a közös munkáról pedig a hétvégéi negyedik koncertjük, egy vasárnap délutáni budapesti fellépés előtt meséltek.

A székesfehérvári Blahalouisiana legénysége korábban Jacked formációként működött együtt, majd a Jacked után megismerték Schoblocher Barbara énekesnőt, akivel megszületett a Blahalouisiana. Kezdetben helyi zenekarként főként Székesfehérváron játszottak, Jancsó Gábor basszusgitáros, a korábbi Jackedes kapcsolatait kihasználva kezdte el intézni a zenekar körüli teendőket. Körülbelül egy év után érezték, hogy szükség van egy menedzsmentre, egy külső ember segítségére is, aki kézben tartja a zenekari dolgokat, intézi a pénzügyeket koncert után, tartja a kapcsolatot a szervezőkkel. Így jött a képbe a szintén zenészekből álló Luna Booking, majd körülbelül a zenekar Nagy-Szín-Pad versenyes szereplésével egy időben, egy jól sikerült A38-as koncert után lett Kovács Ákos „Dadan” a menedzserük, ezzel együtt pedig leszerződtek a Gold Recordshoz is.

És míg Ákos, mint általános menedzser, leginkább a koncertek leszervezésével volt elfoglalva, addig egyre inkább egyértelművé vált, hogy szükség van a zenekar mellé egy olyan emberre, aki kézben tudja tartani koncertezéskor a logisztikai feladatokat. Így került a zenekarhoz Gergő, aki akkoriban épp gyakorlatát töltötte a menedzsernél: „A gyakorlati idő alatt már tudtam, hogy a Blahalouisiana „kiszemelt” együttes. Már a The Wanderer megjelenésekor felfigyeltem a zenekarra, így jeleztem Ákosnak, hogy szeretném a turnémenedzseri pozíciót.”- emlékszik vissza a kezdetekre Gergő. Az ő munkája, ott kezdődik, hogy megkapja a menedzsertől a koncertdátumokat és a helyszíneket, a szervezők pedig már eleve a turnémenedzser elérhetőségét kapják meg, onnantól minden feladatot ő intéz a koncert körül. Ő figyel arra, hogy időben menjen minden, intézi a cateringet és a szállást, – ha kell-  beszél a helyi szervezőkkel, számláz, kezeli a kérdéseket, segít a vidéki interjúk lebonyolításában, emellett közvetítő szerepet tölt be a menedzser és a zenekar között, útmutatót ad a zeneipari kérdésekben is, például annak kapcsán, hogy az adott koncert miért fontos. Mindezeken túl azonban sokat számít az is, hogy ügyeljen rá, milyen hangulatban érkeznek meg a koncertre a művészek: „Nagyon fontos figyelni arra is hogyha szoros az ütemterv, akkor amellett, hogy próbálom folyamatosan fogni az időt, figyelni kell, hogy a zenésznek is megmaradjon az a komfortérzete, szabadsága, ami hozzátartozik ahhoz, hogy jól érezze magát a buszban és jó szájízzel érkezzen meg a koncerthelyszínre. Néha nehéz megtalálni a kompromisszumot.”

„A Geri nagyon sok terhet levesz a vállunkról, amik látszólagos apróságok, de összegyűlnek. Ha jobban belegondolok, egyértelmű is, hogy ezt ne a zenész csinálja. Tavaly voltunk Mádon, egy ottalvós bulin, ahol nekem kellett lee-maileznem és telefonálnom mindent. Ez tényleg egy külön meló, rengeteg idő és nagyon oda kell figyelni. Jó, hogy koncert után már nem kell azzal foglalkozni, hogy megkeressük a szervezőt, görcsölni a számlázáson”- Mondja Jancsó Gábor, a zenekar basszusgitárosa.

„Az a legboldogabb dolog, amikor Geri odajön koncert előtt, hogy setlist felragasztva a színpadra, ott van a víz, csak le kell venni a tetejét és miután lejövünk a színpadról ott vár minket a backstageben a sör és nekem külön egy kóla”- teszi hozzá Barbi.

Ahhoz pedig, hogy minden flottul menjen és a művészek is jól érezzék magukat, fontos, hogy a turnémenedzser ne csak abban legyen jó, hogy a feladatait ellássa, de ismerje a zenekar tagjait is, ehhez pedig jó sok együtt töltött időn és kérdésen keresztül vezetett az út Gergőnek: „Az elején nagyon sokat kérdeztem, mondták is, hogy kicsit túlpörögtem a dolgot”

„Igen, az elején beszéltük is, hogy nagyon sok, aztán körülbelül magától megnyugodott, jobban megismert minket, hogy nem azért mondtuk, nyugi, hogy ne pörögjön túl, hanem mert nem volt szükségünk olyan sok plusz dologra.” – Emlékszik vissza nevetve Jancsó. „Most, hogy egyre több vidéki koncert van és egyre több hétvégén töltünk együtt nullahuszonnégyben, most kezdjük érezni milyen jó, hogy van a Geri, hogy ne arra kelljen koncentrálnunk, mi van még a koncerten kívül, hanem csak arra, hogy ott vagyunk a színpadon és a koncerten jól érezzék magukat az emberek. Minden mást a Geri elintéz és ez nagyon jó” – fűzi hozzá Barbi.

Mert egy aktívan koncertező zenekar ideje jelentős részét tölti a turnébuszban, így nem mindegy, hogy kivel utaznak együtt, főként izzasztó a turnémenedzser helyzete, ha egy olyan társaság közé kerül be, akik már tíz éve ismerik egymást: „Alapvetően egy baráti viszonyt próbáltam kialakítani a zenekarral és csak utána pozícionáltam be magam, mint turnémenedzser. Abból a szerepből, hogy a srác, aki eljár velük koncertre át kell állni arra, hogy turnémenedzserként is elfogadjanak, más turnémenedzserek szerint így nehezebb, mintha csak bepozícionáltam volna magam”

Szerencsére a „kémia” jól működött a zenekar és a turnémenedzser között: „Tényleg az egész Blaha csapattal olyanok vagyunk, mint egy család, nagyon jó barátok vagyunk mindannyian. Nagyon jó, hogy olyan csapatban dolgozunk együtt, hogy még barátok is vagyunk. Ez azért is fontos, mert nagyon sok időt töltünk együtt a buszban, de a szabadidőnkben is”- meséli Barbi.

A zenekar első évében előzenekaroskodott a Bohemian Betyars, a The Biebers, a Honeybeast, a Quimby és az Ivan and The Parazol vidéki koncertjein is, utóbbi bandával találták a legnagyobb átfedést a közönségükkel.  A vidéki koncertdátumokról és helyszínekről a kiadó és a menedzser dönt, a csapatnak egyedül abban van vétó joga, hogy melyik zenekarral zenéljenek. Mint mondják, ezt is ki kellett tapasztalni: volt olyan zenekarral, akikkel nagyon jól működött a két zene és összehozta a közönségüket, de olyan is előfordult, hogy két koncertet sikerült csak közösen tető alá hozniuk, mert nem működött a kétféle stílus.

Szerencsére azonban a legújabb magyar daloknak és rádiós játszásoknak köszönhetően egyre inkább ismerik a Blahalouisiana zenéjét vidéken is, ha pedig visszatérnek egy régi helyszínre, a velük éneklők száma is láthatóan megnőtt az elmúlt időszakban.

És bár a banda már számos single-el és egy kislemezzel is büszkélkedhet, a nagylemez még várat magára. „Tervezünk most nagylemezt készíteni, eddig, az, hogy főleg a magyar dalok single-ként jöttek ki, tudatos volt, hogy figyelmet kapjanak. Nagylemezt szerintem akkor éri meg kiadni, hogyha már van egy olyan közönség, akik várják. Ha tavaly kiadunk egy lemezt, nem lett volna értelme, mert nem jut el 150 emberhez sem, de reméljük, hogy jövő tavaszra a rádiók miatt lesz egy olyan közönség, aki várja őket.” – Beszél a stratégiájukról Jancsó. Az új dalok ütemezése egyébként mindig közös megbeszélés eredménye, de ugyanígy brainstorming alapját képezheti az is, hogy a fővárosban mikor és hol érdemes például főzenekaros fellépést tartani, a vidéki koncertekben azonban a menedzsment dönt.

„Mi mindegyiket ugyanolyan lelkesedéssel és energia befektetéssel próbáljuk megcsinálni. Azért mondtam, hogy próbáljuk, mert az energia befektetés, amikor a hétvégén a negyedikre már lehet, hogy egy picit leeresztünk, de akkor is megpróbáljuk a maximumot nyújtani.”- Mondja Barbi, akiknek azon a hétvégén valóban a negyedik koncertjük kezdődött 10 percen belül, de a színpadot elnézve közel sem egy fáradt, hanem sokkal inkább egy lelkes, ereje teljében lévő zenekar képe tűnt fel.