„Ha már zenekar vagyunk, tegyünk úgy, mintha mi lennénk a Coldplay”
Balázs Konrád idén fejezte be második képzését a Majdnem Híres Rocksuliban. Zenekara, a Twentees ügyeinek az intézése közben azonban a legtöbb „leckét” a saját bőrén is megtapasztalta már, a tanultaknak köszönhetően pedig egyre tudatosabban tud építkezni zenekarával: a kezdeti visszautasítások után jöttek az „igen” e-mailek, a Boldogság Kht. mellett pedig több daluk is rendszeresen pörög a rádiókban.
Konrádék 2012-ben alakították a Twenteest Hódmezővásárhelyen, ahogy Konrád mondta: csak jól akarták érezni magukat. Aztán ahogy rájöttek, hogy mennyire szeretik a zenélést és a koncertezést, felismerték, hogy többet szeretnének mint a helyi klubokban játszani és elkezdődött az intenzív gondolkodás azon, miként tudnának minél jobban terjeszkedni: „A zenekar alakulása után kb. fél – egy évvel kezdtünk saját számokat írni és azt gondoltuk, hogyha már egy zenekar vagyunk, aki dalokat és szövegeket ír, akkor tegyünk úgy, mintha mi lennék a Coldplay. Úgyhogy elmentünk stúdióba felvenni a számainkat és elkezdtük kiismerni, felfedezni azokat a csatornákat és módszereket, ahogy eljuthat a zenénk az emberekhez: sajtózás, e-mailezés, emberek hívogatása, kikértük más zenészek véleményét, segítségét. Ezekkel mindig én foglalkoztam a bandán belül, mert a legjobban engem érdekel a háttéripar”- emlékszik vissza a kezdetekre Konrád. A zenekar azóta két nagylemezt jelentetett meg, számos klipet és szövegvideót készítettek, a Good Boy videója pedig a Klipszemle döntőjébe is bejutott.
„Eleinte még nagyon amatőr módon csináltam. Tudtam, hogy a szervezőt kell megkeresni egy helyen, de ennél több fogalmam nem volt a koncertszervezésről. Nem tudtam, hogy néz ki egy kiajánló, mire is kíváncsiak a szervezők. Igazából az első fontosabb dolog, amire koncentráltunk, az az volt, hogy Budapesten építkezzünk, mivel szerintem egy zenekar előremenetelében kiemelten fontos a főváros Magyarországon. A másik terv az előzenekaroskodás volt, ami 2014-ben össze is jött a Honeybeasttel.” Vidéki zenekarként előfordult, hogy meghiúsult koncert, mert a szervezők nem tudták vállalni a benzinköltséget, de Konrád egy fontos előnyére is rávilágít a „nem pesti zenekar létnek”: „Én azt látom, hogy a Pesten alakult zenekarok leginkább csak akkor játszanak vidéken, ha már nagyon megy nekik a szekér. Több olyan zenekarról tudok, akik kb. egyáltalán nem is játszanak Pesten kívül, pedig rengeteg tapasztalatot meg élményt lehet így szerezni, még ha nem is teltházasak a bulik. Nekünk körülbelül ugyanolyan messze van Budapest, mint Pécs, így könnyebb más városokban is koncerteket vállalnunk. Azért mindenképpen nehezebb, mivel a zenekar nagy része Vásárhelyen van – csak én élek Pesten-, ezért nem tudunk lemenni kocsmázni a helyi zenészekkel, nem beszéljük meg részegen, hogy írunk egy közös számot vagy nem tudunk megszólítani a Hajón egy menedzsert, bár bizonyos részét ennek én is meg tudom csinálni.”
„Önmagamat eladni, kirakni egy tálcára baromi nehéz”
Konrád saját bevallása szerint igazi kontrollfreak – koncerteken szeret ő intézni mindent és azt, hogy ő beszéljen mindenkivel, de örül, hogy részben most már más viszi a feladatok egy részét. Jelenlegi menedzserüket, Feyér Laurát is az MHRS képzésen ismerte meg. „Az önmenedzselés nem a legjobb, régóta kerestem valakit, aki átveszi ezt a feladatot. Abból a szempontból jó, hogy minden a szemem előtt van, és tudom mi történik, ugyanakkor meg önmagamat eladni, kirakni egy tálcára baromira nehéz és néha kényelmetlen is, például a gázsin való alkudozáskor. Jó, ha van egy stáb, aki körülöttünk segít.”
A zenekar többi tagja teljes mértékben Konrádra bízza a döntéseket, mert tudják, hogy jobban érdekli a háttéripar, a Majdnem Híresen keresztül pedig számos ismeretségre is szert tett, másrészt ők inkább a zenéléssel szeretnének foglalkozni. Ahogy Konrád mondja: „a zenekarunk demokráciájában én vagyok a miniszterelnök. Közösen hozzuk a döntéseket, de általában én vagyok a főnök (nevet).”
Konrád nem csak a szervezésben, a kreatív folyamatokban is „hajókormányosnak” tekinthető, a számok nagy részét is ő írja. Szüksége van a magányra az alkotáshoz és a számíráshoz, az elkészült dalokat pedig elsősorban a zenekaron belül vesézik ki, másoknak már csak a demó felvételt mutatják be, azonban azt is csak egy szűk körnek: barátnőknek, lakótársaknak, szülőknek. De vajon mennyire férkőzik be az alkotásba az a remény, hogy éppen sláger születik? „Őszinte leszek, befolyásolja. Sokat jár a fejemben egy szám írása közben, hogy mit fog ehhez szólni a rádió, a hallgató közönség, barátaim, ismerőseim. Nyilván létezik olyan, hogy leszarsz mindent és csakis a saját elégedettségi faktorod számít az adott zenét illetően, szerintem ezt viszont csak akkor tudod megcsinálni, ha nagy vagy. Amíg építkezni akarsz és rajongókat szerezni, igen is figyelembe kell venni mások véleményét, legyen az a rádió, a laikus ismerősök vagy a koncertedre járó közönség. Úgyhogy ilyen szempontok abszolút vannak, de nyilván nem pörgetem végig a rádiók toplistáját, hogy mi a menő, de lehet, hogy elgondolkozom azon, hogy nem kéne még 8 másodpercig gitározni a refrén után.”
Azt pedig, hogy mennyire fog működni egy dal, általában megérzik, ahogy a Petőfi által is naponta játszott Boldogság Kht. esetében is érezték, hogy ez könnyebben átjuthat a falon, de a Nem lesz más, a Good Boy és a Fussunk tovább című daluk is felbukkant már több rádió lejátszási listáján is.
A Boldogság Kht-s játszás részben egy tehetségkutató eredménye: a srácok 2015 tavaszán indultak a Dunai Regatta Sound of the University tehetségkutatóján, amit meg is nyertek, de a KERET Blog Kikeltető című versenyén is szép eredménnyel zártak, ott a menedzsment különdíjat vitték haza. A csapat tavaly bekerült a Cseh Tamás Program támogatottjai közé is, ebből hozták ki a 2016 májusában megjelent Múlandó albumot CD-n is.
„Tudni kell finoman pofátlannak lenni”
Konrád a saját tapasztalataiból merítkezve elvállalta több zenekar, a Dungaree, a Gézakékazég, a Pigeoncoma és a Napkutya sajtózását is. „Náluk felhasználtam azokat a tapasztalatokat, amiket összeszedtem a saját zenekarom körül. Polgári foglalkozásként az újságírásban bontogatom a szárnyaimat, ezért a háttérben a sajtózás kedvelt feladatom. A Dungaree-nek például intéztem lemezpremiert az Indexen, szerveztem nekik egy-két koncertet is.”
Az újságíráson, zenélésen és sajtózáson túl már második nyáron Majdnem Híres gyakornokként dolgozott a Szigeten babysitterként, az Európa színpadnál, ahol szerb, spanyol, finn és olasz zenekarokat „istápolt”, többekkel a későbbi együttműködést is pedzegették, kontaktot cseréltek.
„Azt vettem észre, hogy tudni kell finoman pofátlannak lenni”- vonja le a tanulságot. – „Megírni egy e-mailt, hozzácsatolni a kiajánlót összesen három perc. Maximum nem válaszolnak, annak viszont nincs értelme, hogy nem írunk, vagy nem megyünk oda. Mindent meg kell próbálni.”