2008 – Hírek a hatvanas évekből 3.
Ringo kutya- illetve tigrisszorítóba kerül a forgatások alatt. A 2008-as évfolyam egyik feladata volt, hogy szerkesszen zenei híreket a hatvanas évek USA poptörténetének eseményei alapján. Monori Máté hírei.
„Mach schau, Beatles! Mach schau! Mach schau!”
/Mutass valamit, Beatles!/
Koschmider úr – az Indra klub tulajdonosa, a kezdeti Beatles hamburgere – nem volt szégyenlős: ezt fent idézett jelszava is hűen tükrözi.
1960. augusztus 17-e nemcsak a világ második legjobb gitárosának, Sean Penn színésznek a születésnapja, hanem az Indra klub lezüllött közönségének tudattalan feltámadása is egyben Hamburg piroslámpás negyedében. „Színpadon a Beatles!”, szólt bele a mikrofonba az a bizonyos Koschmider úr. A sárga tengeralattjáró ekkor még a tengerszint felett hat méterrel várta első vízre bocsájtását: ismeretlenségük csak erősítette a kitartásukat. A hamburgi évek szürreális valósága – a zöld Austin minibusz vagy a pornó- és gengszterfilmeket vetítő Bambi Kino, melyben elszállásolták őket közvetlenül a filmvászon mögött lévő három lyukban – biztosan jó toposzként szolgált volna Salvador Dali festészetéhez. A válogatott közönség már csak hab volt a beaten, ráadásul a ’60-as évek ekkor még éppoly gyermek volt, mint maga a Beatles.
200 méter, 200 kislány, 200 lemez
Na jó, megrágom, ha nem érted… A távolság Brian Epstein boltja és a Cavern klub között, a lélekszám az utcán visítók tábora délben, a példányszám meg az első rendelés a My Bonnie-ra.
Miután a Beatles népszerű lett Angliában és egyre inkább érdeklődtek a Hamburgban felvett lemezük után, Brian Epstein (egy hanglemezáruház tulajdonosa) – aki, mondjuk ki, nem a lányokat szerette – minden különösebb érdeklődés nélkül tolta félre a Cavern klub bejárata elől a zömével lányokból álló hadtestet. Mivel VIP- meghívása volt, ezért a koncert előtt bekonferálták a nevét, így Lennonék tudták, ki előtt játszanak, csak azt nem, hogy minek. Erre a választ ’61 decemberében kapták meg, amikor Epstein – akinek nagyon megtetszett a formáció – meghívta őket irodájába, ahol betekintést nyerhettek a számok és a logika birodalmába, valahogy így: „Na de fiúk, ezer font hetvenöt százaléka mindig több, mint tíz font kilencven százaléka.” Az eleinte ellenszenvesnek talált önjelölt menedzser bedobta dzsoli dzsókerét: „Ne feledjétek, én személyesen ismerem Elvis menedzserét!” A Beatles ezzel elindult a világhírnév és a halhatatlanság felé.
A Varázsló
Tavasszal minden kinyílik, így tesz a Starclub is Hamburgban, tehát a zenekar ismét utazik, leküzdve a gravitációt, szárnyra kap, és szép lassan összeáll a legendás Beatles.
Megérkezvén Hamburgba – gyászhír fogadja őket: agydaganatban elhunyt Stuart Sutcliffe basszusgitáros. Ekkor születik a végleges döntés, a Beatles négytagú marad. Eközben Brian Epstein az ismerősének az … ismerősével találkozik, ő George Martin, az EMI szakembere. Miután meghallgatja a Beatles demonstrációs anyagát, visszafogottan bár, de pozitív varázsigéket lövell ki magából, ennek folyományaként 1962. június 6-án személyesen is találkozik a zenekar és a Varázsló. Meghallgatja őket, majd megkezdi Pete Best (a dobos) eltávolítását, leküzdhetetlen tudásbeli különbségekre hivatkozva. A demokrácia itt is érvényesül, ezért egy rögtönzött szavazás után a menedzserre jut az elbocsájtó szép üzenet kimondásának terhe. A többiek ezalatt két mondatban közlik az ismert Rory Storm and the Hurricanes dobosával, hogy vágassa le a szakállát és haját, ha a következő két év alatt akar 17 millió fontot keresni. Ezután augusztus 22-én a Cavern Clubban már a teljes Beatles- gyalogság felvonul – a doboknál Ringo Starral.
Az angol slágerlista így kezdődik…
…1. Please Please Me (Beatles). A Melody Maker ’63. március 2-án őket hirdette meg elsőnek, megkoronázva ezzel a mindössze két év alatt bekövetkező angliai hódítást.
Az első album 13 órás felvétele alatt nagy mennyiségű tej, torokpasztilla, valamint sok-sok hólyag a tenyereken tette lehetővé ezt a rekord-gyorsaságot. A lemezt február 11-én vették fel, és a korszak rohamtempójának megfelelően már március 22-én a boltokba került. Érdekes tény, hogy Martinnak, a hangmérnöknek köszönhetően, aki a koppintások helyett ragaszkodott a Lennon-McCartney páros által szerzett dalokhoz, a lemez a brit popzenészek körében új röppályára állította a gondolkozást. Mindezek alatt Brian Epstein az egész országra kiterjedő koncertkörútra fizette be a Fiúkat, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy lépést tartsanak a hozzájuk sírva szaladó diáklányok garmadával.
Meet the Beatles!
Amerika a ’64-es évet úgy élte meg, mint a Kennedy-gyilkosság okozta letargiából való kijózanodást, és belerészegedést a beatle-mániába.
A Karácsony meghozta végre Brian Epstein Jézuskáját is. A menedzser bulldog módjára ragaszkodott Amerika újbóli meghódításához, az angol hadseregnél is nagyobb fegyverténnyel felvértezve: a Beatlessel. Az ünnepek alatt piacra dobott I Want To Hold Your Hand-ből 2 millió példány fogyott el január elején. A Meet the Beatles! Megjelenése mellett óriási merchandising-áradat lepte el az országot. Három nap alatt a Seltaeb cég (a Beatles neve megfordítva) túl volt az egymilliomodik eladott pólón. A Kennedy reptérre – ahol a hőmérséklet az egyik New York-i rádióállomás szerint 32 Beatles fok – február 7-én 4 ezer fiatal érkezik a 4 fiú elé! Két koncert, két tévéfellépés: igazi villámháború.
Help!
Ringo kutya- illetve tigrisszorítóba kerül a forgatások alatt. A filmet látva azonban kiderül, hogy a trükkfelvétel csak trükkös halált jelent.
A Hard Day’s Night után – amely mérföldkő volt a popzene történetében – újabb Beatles-film került a mozikba. A felvétel műtermi részei ismét a londoni Twickenham-stúdióban készültek, majd a Bahamák és az osztrák Alpok lett bogaras a sok kamerától. 1965. augusztus 6-ára a Help! című nagylemez már a hanglemezboltok főmenüjén található. A Help! mint címadó nóta már nem pusztán a szerelemről szól: az elmozdulás abból is jól látható, hogy Paul és John már külön „beszerző” úton jár az égiekhez ihletért. Ez a tény azonban nem befolyásolja azt, hogy a Beatles három hónapon át első helyezett legyen a brit slágerlistán.
Az utolsó vacsora
A Gombafejek egy jó pár hónapos pihenésből tértek vissza, mégis hasonló lelkiállapotban, mint a szieszta előtt. Mit tehet a menedzser, ha már oda égett az étel?
Bár kimerültek és elteltek a sok koncerttől, amit az utóbbi években adtak, Epstein ráveszi őket, hogy a ’66-os évet még töltsék koncertezéssel, ha már annyi időt beleölt a szervezésbe. Ez hatott, és a Beatles nem hagyta cserben az első osztályú repülőjegyeket. A Fiúk végleg elbúcsúznak Hamburgtól, de utoljára még a Ernst Merck-teremben egy érzelmekkel teli, emlékezetes hangversenyt hagytak hátra. A nyár derekán Japánba tértek vissza, ahol – a kiváló japán szervezésnek, és a lelkes, de a számok alatt csendben befogadó közönségnek köszönhetően – pályafutásuk legjobb élő felvételeit rögzítették. A távol-keleti szigeten a Tagok is színesebben látták a világot: ezt tükrözte, hogy maga a tévéfelvétel is elhagyta a korábbi fekete – fehér- szürke világot.
A Lélek Sercegő Dalai
1967 első feléről Lennon utólag így nyilatkozott: „Teljesen összetörött az egyéniségem. Azt hittem, már nem lehet tenni semmit sem.”
Eredetileg dupla albumnak szánták a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band című lemezt, de az EMI gazdasági megfontolásból jobbnak látta egyszerű LP-re váltani. Még december elején elindították a szalagot a Felvétel indul parancsszóval. A stúdióban a kor legújabb vívmányait vetették be, többek között áttértek a négysávos hangrögzítési technikára. Mivel azonban a zenekar elhagyta a koncertezést, a munkafegyelem is meglazult. Ezzel magyarázható a 4 hónapos rögzítési idő, no meg azzal, hogy a Fiúk közül utolsóként Paul is megteszi első metamorfózisát Bors őrmester bélyegtömbjeként. Más szóval: Anglia exportja egyhelyben utazik.
A gyász színe fekete, az album színe fehér
A Beatles spirituális törekvéseit a keleti mantrák világához adja, Epstein anyagi javait pedig vissza a Földnek.
Brian Epstein 1967 augusztus 26-ai halála felrázza a zenekart. Egyrészt megpróbálják abbahagyni a kábító élvezeteket, másrészt a hatalmas vagyon feletti uralkodás ismét munkába állítja őket. Bár e téren Paul teszi a legtöbbet, azért John is segítségére van. ’68-ban mindegyikük elutazik Indiába, hogy a már Londonban megismert Maharishi jóginál eltöltsenek három hónapot. Mester és Tanítványai nem ugyanúgy járják a táncot, úgyhogy rövidesen visszatérnek Angliába. Mindenki teszi a dolgát, bár ez már nem a régi közös nevező. November elején megjelenik George Harrison Wonderwall Music című önálló lemeze, továbbá Lennon is saját pályáját kezdi élesztgetni. Mindenesetre a mérleg másik serpenyőjébe még bekerül a november 22-én megjelenő Fehér Album, amelyből összesen 7 millió kelt el.
Süllyedő hajóból nem lesz sárga tengeralattjáró
Az együttes gazdasági gondjait Allan Klein menedzser megoldja, de a tagok széthúzása megállíthatatlan.
Január 17-én megjelenik a Yellow Submarine, ami azonban csak néhány új dalt tartalmaz. A lemezt még ’68 februárjában kezdik el felvenni, de az indiai utazás, a Fehér Album és más kiruccanások eddig feltartják megszületését. A végső zivatar már készülődik a tengeren, Ringo bejelenti, hogy kiszáll. Otthon azonban átgondolja elhamarkodott kirohanását, visszavéteti fejét. Megjelenik az együttes belső berkeiben Yoko Onó, Lennon élet-és művésztársa. A köztük kialakult mély szerelem tovább bomlasztja a zenekari kohéziót. A Fiúk teljesen felhagynak az élő zenéléssel. Sor kerül az utolsó nyilvános fellépésre az Apple-székház tetején, amit nem jelentenek be előre. Ez viszont már a ’70-es évek, és a Beatles zenekar faliszőnyegének szétbomlott rojtjai.
(szerk. Monori Máté)