Akinél jó kezekben vannak az álmok
Szabó Réka, az Akvárium programmenedzsere
Szabó Réka gyerekkorában igazságügyi orvosszakértő szeretett volna lenni, de a CSI utáni érdeklődését hamar felváltotta a zene. Már 16 évesen megfogalmazódott benne, hogy a zeneiparban szeretne dolgozni, segíteni színpadra kerülni olyan előadóknak, akik megérdemlik, hogy ott legyenek. Réka ma az Akvárium Klub programmenedzsere, mellette pedig a Margaret Island zenekarnál is segédkezik.
„Volt egy nagyon jó barátom Dombóváron (szerk: Réka Dombóvárról származik), aki amellett, hgoy tehetséges zenész volt, rengeteg zenét is mutatott nekem. Idegesített, hogy erről miért nem tudnak mások is. Akkor kezdtem azon gondolkozni, hogy azok az emberek, akik színpadra születtek, érjék el, amit megérdemelnek. Tudatosult bennem, hogy mennyire érdekes a zeneipari háttérmunka és rájöttem, hogy ezt szeretném csinálni” – meséli Réka, aki ekkortájt maximum 16 éves lehetett. A barátai és a környezete is jól tudta, mivel szeretne foglalkozni, így találkozott legelőször a Majdnem Híres Rocksulival is: „Még érettségi előtt voltam, de egy barátom belinkelte nekem a Majdnem Hírest, hogy ”Nézd, Réka, ez tök olyan, mint amit te szeretnél csinálni!” Mivel akkor még gimnazista voltam, csak elmentettem magamnak a linket érettségi utánra, közben el is felejtettem. Mivel egyetemen nem tudsz zeneiparral foglalkozni, azt gondoltam, hogy a marketing kapcsolódik ehhez leginkább, ezt tudom legjobban hasznosítani, így kerültem a BKF-re.”
Végül nem sokkal azután, hogy Réka Budapestre költözött, az egyetemmel párhuzamosan beiratkozott a Majdnem Híres könnyűzenei menedzserképzésére: „A gólyatáborban találkoztam Rusz Andrissal (szerk.: volt Majdnem Híres hallgató, a The Biebers menedzsere), akinek ott díszelgett a Facebookján az MHRS és kértem tőle, hogy meséljen róla. Az ő hatására végül el is kezdtem a zenei menedzser képzést 2013-ban, majd pedig a We Love Music kurzust is elvégeztem.”
A suli mellett Réka nem sokat tétlenkedett: jelentkezett gyakornoknak Kovács Ákos Dadanhoz, merchandise-t árult zenekaroknak, menedzselt egy kisebb csapatot és dolgozott az A38-on is a Talentométeren. Ezeknek a munkáknak és a talpraesettségének köszönhette, hogy később, amikor megüresedett egy állás az Akváriumban, akkor többen őt ajánlották:
„Tavaly november környékén elhatároztam, hogy a több kisebb projekt helyett most egyetlen egy dologra szeretnék koncentrálni, így – csúnya szóval élve – leadtam a feladataimat. Pár hétre rá kaptam egy üzenetet az Akvárium klub szervezőjétől, hogy megüresedett egy állás és lenne-e kedvem beszélni róla, mert többen az én nevemet említették. Így aztán február 1-től dolgozom az Akvárium Klubban, mint programmenedzser” – meséli még most is mosolyogva, majd elképesztő lelkesedéssel sorolja feladatait. „Ha van egy adott koncert vagy rendezvény, amit a programszervező leköt, megbeszéli a dealt, a jegyárat, az időpontot, utána ad nekem egy nevet és egy telefonszámot, onnantól kezdve gyakorlatilag enyém az ügy. Tehát minden előkészület a buli előtt, egyezetni a timing-ot, bekérni a cateringet és a ridert, leadni a műsorközlő lapot, majd mikor megérkezik a zenekar én várom őket a helyszínen és felügyelek arra, hogy minden terv szerint menjen, az olyan kis részletekig, hogy megkapják a vizüket a színpadon, egészen addig, amíg a koncert után bepakolnak a turnébuszba.”
Miközben beszél, elárulja, hogy imádja a munkája minden részét, szeret a szervezőkkel telefonon vagy e-mailben tárgyalni, de a kedvence mégis a zenekari beállás: „Nekem ez a teljes katarzis, néha jobban szeretem, mint a koncerteket. A helyszínen valójában az előkészületeket szeretem, ameddig felmegy egy zenekar a színpadra, ez engem feldob, inspirál… Mindenki más rituáléval dolgozik, és érdekes ezt megfigyelni.”
Egyébként Réka korábban elsősorban menedzserként képzelte el a jövőjét, de ahogy mondja, nem ő az egyedüli, aki a képzés elején teljesen más célokkal érkezik, mint amilyen munkánál végül kiköt, mert gyakorlati képzés során ismeri meg, hogy melyik az a zeneipari terület, ami valóban neki való. Sőt, abszolút kezdőként úgy érzi, nagy segítséget jelentett az is, hogy az alapfogalmakkal tisztába került, mert bár sok csoporttársa kezdte el a tanfolyamot zenészként vagy több éves tapasztalattal a háta mögött, neki kezdőként még a rider szó is újdonságot jelentett.
„Nekem az MHRS rengeteget adott, egyrészt ilyen szempontból. Másrészt szerintem nagyon jók a külső előadók, élveztem, hogy effektíve első kézből hallottam mindent és megtanított arra is, hogy felemeljem a telefont. Így jelentkeztem tulajdonképpen ismeretlenül Dadanhoz gyakornoknak. Nekem az a telefonhívás egy hatalmas lépés volt.”
A telefonálgatás azóta már nem jelent számára problémát, sőt, jelenleg a Margaret Island csapatát erősítve is számtalan ügyet intéz: „A Margaret Island márciusban játszott az Akváriumban, akkor beszélgettem a menedzserükkel és mondta, hogy a zenekar növekedésével egyre több feladata lett, de nehezen talál maga mellé embert, illetve nem szeretné senkivel sem a legelejétől kezdeni a munkát. Végül két hét múlva rám írt, hogy lenne-e kedvem segíteni, mert az Akváriumban látottak alapján úgy gondolja, hogy ezt tudnám csinálni. Úgy döntöttem, hogy az Akvárium mellett bevállalom ezt is, mert pont egy olyan zenekar, akibe bele lehet szeretni. Most ott tartunk, hogy én bookoltam le az őszi időpontjaikat – alapvetően amikor Krisztiánnal (szerk.: Gúth Krisztián, a Margaret Island menedzsere) leültünk azt mondtam, hogy abban tudok segíteni neki, amit az Akváriumban csinálok, csak zenekari oldalról, illetve besegítek minden olyan feladatba, amit Krisztián rám bíz vagy szívesen átad, így neki több ideje marad a kreatív dolgokra” – meséli Réka, aki szerint szerencsésen összeegyeztethető a két munkája: amikor a zenekarnál van pörgés a nyári szezonban, akkor az Akváriumban van pihenősebb rész, ősszel pedig fordítva.
„Egyébként ez egy bizalmi pozíció, hiszen egy kvázi egy ismeretlen ember kommunikál a zenekar nevében, miközben azoknak, akiket képviselsz ez a gyerekkoruk óta dédelgetett álmuk…” – teszi hozzá mosolyogva, és látszik, hogy az ő kezében jó helyen vannak az álmok.
Szöveg: Nagy Kátya, Fotó: Pozsonyi Roland