Hogyan lesz valakiből turnémenedzser?

– interjú Imre Zsolttal, a Mocsok 1 Kölykök turnémenedzserével

Imre Zsolt nem sokáig tétlenkedett, már az elméleti képzés elején jelentkezett gyakornoknak Kovács Ákos Dadanhoz, aki szinte egyből beültette a zenekari buszba a turnémenedzserkedéssel kacérkodó srácot. Azóta a Mocsok 1 Kölykökkel második fesztivál szezonját nyomja végig, ő igazgatja az Audio Love Nation ügyes-bajos dolgait, de időnként a Human Music Management zenekarainál is besegít. Miért nem csak buli a turnémenedzseri poszt és mik a legjobb pillanatok a zenekari „road show”-ban? Többek közt ezekről mesélt nekünk Imre Zsolti, januárban végzett MHRS hallgató.

Miért szerettél volna menedzser lenni?

Eredetileg a koncertszervezéshez akartam közelebb kerülni, gyakornokoskodtam az A38-nál is, de nem jutottam igazán előrébb. Aztán jobban kezdett érdekelni az hogy mi van a zenekarok oldalán. Ekkor találtam rá az Majdnem Híresre. A tanultakból és az itt szerzett kapcsolatokból ezerfelé el lehet indulni: én is közben döntöttem el, hogy a menedzseri vonal érdekel. Ebben sokat segített Kovács Ákos Dadan (a Fish!, Supernem, Mocsok 1 Kölykök, Blahalouisiana, Honeybeast és a Headbengs menedzsere- szerk.) előadása is. Zenekarok közelében akartam lenni és mivel zenélni nem tudok, a háttérmunkát csinálom.

Ráadásul Dadan egyből a mélyvízbe dobott. Hogyan kezdtél el pont vele dolgozni?

Korábban az MHRS honlapján láttam, hogy Rusz Andris az egyik volt hallgató már volt nála gyakornok és bár az órán, amit tartott nekünk konkrétan nem mondta hogy most is van erre lehetőség, én felhívtam másnap, hogy lehetne-e mire mondta, hogy persze, gyere. Pár napra rá már hívott is, hogy találkozzak a Mocsok 1 Kölykök zenekarral, bemutatott nekik utána pedig végig cipelt egész nyáron a Supernemmel. Illetve az első alkalom után már egyedül utazhattam a Mocsok 1 Kölykökkel, teljesen rám bízta őket, beledobott a mélyvízbe. Nem fogta annyira a kezem, ahogy azt az ember elképzeli ha gyakornok valahol, de ez hasznos is volt, mert ennél a szakmánál önállónak kell lenni, ezt pedig egyből megkaptam a bizalommal együtt. Szeptemberben Dadannál is maradtam azóta is neki dolgozom, mint turnémenedzser.

Mi volt a legérdekesebb lecke, mikor bedobtak a mélyvízbe?

Ha a rajongói oldalról kerül át valaki erre az oldalra, akkor könnyen hiheti azt, hogy ez az egész egy nagy buli, mert kívülről nyilván annyi látszik, hogy backstage, hogy be lehet kerülni a kulisszák mögé, de valójában ha egy zenekar mellett dolgozol, akkor neked kell odafigyelni mindenre.  A zenekartagok – legyen szó kisebb vagy nagyobb zenekarról, fiatalabb vagy idősebb zenészekről – igazából olyanok kicsit, mint a gyerekek: fogni kell a kezüket és megmondani nekik, hogy pontosan mikor tegyék le a sört és mikor menjenek fel a színpadra. Egyrészt ők ezt szokták meg, másrészt ha nem, neked az a célod, hogy azt szokja meg a zenész, hogy neki nincs dolga és csak a zenéléssel kell foglalkoznia. Ha nem vagy ott 100%-osan és hibázol, azt legjobb esetben is négy-öt ember, a zenekar szívja meg, rosszabb esetben pedig a közönség és a szervezők is, tehát nagyon nagy rajtad a felelősség, mert más emberek szórakozásáért felelsz.

Hány zenekarral dolgozol most egyszerre?

Teljes menedzsmentet csinálok az Audio Love Nation-nél (akinek az egyik tagja szintén Majdnem Híres Rocksuliban végzett – a szerk.), a Mocsok 1 Kölyköknél turnémenedzser vagyok és most már több fronton is besegítek Dadannak, illetve egy új menedzsment cégnél, a Human  Music Managementnél is, a Napkutya zenekarnál, de volt már rá példa, hogy az Anna and the Barbies-t vittem koncertezni. Azt vettem észre, hogy akik régebb óta turnémenedzserek, ők is besegítenek egy-egy menedzseri istállóban, rugalmasnak kell lenni. Meg nyilván neked is jó, ha több zenekarral mozogsz, mert több embert ismersz meg és az ismerkedés a legfontosabb lépés ebben a szakmában, ha mindig tovább akarsz lépni egy kicsit.

Mennyire segítette a zenekar az utadat, honnan tudtad a „mélyvízben”, hogy mik a teendők például egy vidéki koncertnél?

Ez lassan alakult ki. Igazából a kezdetekkor bekerülsz egy új családba, beülsz a buszba, ahol össze vagytok zárva hosszú órákon át vagy akár egy egész nyárra. Ilyenkor először emberileg is össze kell csiszolódni, ugyanúgy, mint munkában, hogy kialakuljanak azok a dolgok, hogy tudd kinél, mik a szokások. Zenekara válogatja hogy mik az elvárások: valahol a vizet is ki kell önteni a pohárba, valaki pedig teljesen önálló. Velem nagyon kedvesek voltak a srácok. Több mint egy éve vagyok velük, kb. három hónapja jutottam arra a szintre, hogy nem minden esetben a menedzserüket hívják fel, ha kérdésük van, hanem engem.  A turnémenedzseri poszt, egy olyan szerep, ahol mindennel iszonyatosan képben kell lenni: a zenekarnak legalább egy héttel előtte tudnia kell, hogy min fognak játszani, mit kell vinni, mikor kell indulni, hányra megyünk, mikorra érünk haza vagy hogy mennyi az utazási idő… a legapróbb részletekig fontos minden.

Melyik posztot szereted jobban: a turnémenedzserkedést vagy a „rendes”, zenekari menedzserkedést?

A turnémenedzserkedést jobban szeretem, mert hasznos számomra abban is, hogy később a menedzserkedés is könnyebben menjen. A menedzsmentet eleve szét lehet választani, hogy a bookingot csinálod vagy/és sajtót, általában egy zenekarnak azonban nincsen minden dologra külön embere. Nekem tetszik a teljes menedzsment ellátása is, ezt egy kisebb zenekarnál, az Audio Love Nation-nél csinálom, ott a kapcsolatok azok, amik igazából dominálnak, ezeket pedig turnémenedzserkedés közben szereztem meg a másik zenekarnál.

Mikor elkezdted, a kapcsolathálózatod körülbelül az MHRS-re és Dadanra korlátozódott. Hogy ment később a kapcsolatépítés?

A Mocsok 1 Kölykökkel már tavaly eljutottam egy-két fesztiválra, amikor pedig másodjára megy vissza az ember már ismerősökbe botlik. Ha nem is emlékeznek rád konkrétan, neked már beugrik az ottani hangosító, színpadmester, tudod hogy hol, miként mennek a dolgok, hol kell odafigyelni, hol megy gördülékenyen. Emellett nagyon fontosak a klub bulik. Budapestet elég egyszer végigjárni, jó benyomást tenni, beszélgetni a helyi szervezővel és másodszorra már csak fel kell hívnod és tudni fogja, hogy kiről van szó. Vidéki kluboknál más a helyzet, oda szerintem több év kell, mindig visszajárni és folyamatosan építeni a kapcsolatrendszert.

Hogyan egyezteted össze a zenekarokat a munkahelyeddel?

Még a képzés elején beszélgettem volt MHRS hallgatókkal és amikor én is ezt kérdeztem tőlük, mondták, hogy nagyon nehéz, voltak akik végül nem is kezdtek el ezzel foglalkozni, mert rengeteg időt és energiát kíván az, hogy félállású menedzser legyél. Ha ebből valaki pénzt akar csinálni, az egy hosszú távú befektetés, egy lassú folyamat. Muszáj egyensúlyozni. Most szerencsés helyzetben vagyok, mert rugalmas helyen dolgozom, de hogyha tovább akarnék lépni, akkor nagyot kéne kockáztatnom azzal, hogy otthagyom az állásomat. Nyilván az a cél, hogy ebből megéljen az ember, de elsősorban azért csinálom, mert szeretem. Rengeteget dolgoztam ingyen is és egy percig nem kívántam érte pénzt.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban, amiért úgy érzed, hogy megéri csinálni minden áldozattal együtt?

Azt a pillanatot, amikor felmegy a színpadra a zenekar.  Amikor ott vagy, már minden adott és tudod, hogy részt vettél benne, amikor elkezdődik az első szám. Az már egy plusz dolog, hogy jó volt-e a buli, hányan jöttek el, de amikor felmegy a zenekar, addigra már tudom, hogy minden rendben van.

Az interjút készítette: Nagy Kátya.

LEGYÉL  TE IS MAJDNEM HÍRES! – OKTÓBERBEN ISMÉT INDUL  A ZENEI MENEDZSER KÉPZÉS A MAJDNEM HÍRES ROCKSULIBAN! JELENTKEZÉS ÉS INFO: info@mhrs.hu